A tűzoltás egy olyan cselekmény, amely a pusztító tüzek eloltására irányul. A tűzoltó feladata, hogy megakadályozza emberek életének, környezetének és tulajdonának lerombolását.

A tűzoltás legrégebbi ismert ábrázolása a Ninive melletti Nimrudból származik. Ezen, a kb. 2800 éves illusztráción az emberek hosszú nyelű kanalakkal öntözik a várból kidobált égő fáklyákat. Ktészibiosz és tanítványa, Héron i.e. 250 körül megalkották az első tűzoltásra is alkalmas kéthengeres, szelepekkel ellátott nyomószivattyút. De az idő múlásával feledésbe merült. A 15. századtól ún. vízipuskát, a 17. századtól ún. gólyanyakú fecskendőt használtak.

1672-ben feltalálták a nyomótömlőt, és a fecskendők légkazánnal való ellátását, ezzel jelentős fejlődést érve el a tűzoltás terén.

1829-ben Amerikában elkészítették az első működőképes gőzfecskendőt, mely 170 gallon (kb. 629 liter) vizet 90 láb (kb. 28 méter) magasra tudott fellőni. Ettől kezdve hanyagolni kezdték a kézierős működtetésű tűzoltási módszereket, és egyre jobban próbáltak a gépi meghajtásúakra átállni. Magyarországon ezzel a gőzfecskendővel legelőször 1873-ban, Pesten oltottak tüzet.

A 20. század elején jelentek meg az első villamos-, és belső égésű motorral meghajtott fecskendők. Majd a bevált dugattyús rendszert felváltotta a a centrifugál-szivattyú, amelyet a mai, korszerű gépjárműfecskendőkön is alkalmaznak.

A II. világháború után kezdték használni a porral, illetve habbal oltó fecskendőket. 

A tűzoltók elsődleges célja, hogy életeket mentsenek. De sok más, egy közösség életét javító, vagy épp megmentő szolgálatot is tesznek, mint például:

• Vészhelyzeti egészségügyi szolgáltatások, mentősök segítése
• Veszélyes hulladékok kezelése
• Felkutatás és megmentés
• Katasztrófaelhárítás