A Földön általában ott képződnek vulkánok, ahol a Föld kéreglemezei egymásnak feszülnek vagy távolodnak egymástól. Van azonban néhány kivétel. Az egyik a Hawaii-szigetek. Az itteni tűzhányók anyaga sokkal mélyebbről, a földköpeny egy ún. magmafeláramlásos forró pontjából származik, és egy hatalmas – a pacifikus – kéreglemezen belül izoláltan helyezkedik el.


Az új kürtő
Körülbelül százezer évvel ezelőtt a növekvő Kilauea vulkán áttörte a víz felszínét, és ezzel létrehozta a szigetlánc legnagyobb tagját, Hawaiit. A tűzhányó egyik legújabb magmafeltörési helye a Pu’u O’o -kürtő. A Kilauea a Pu’u O’o-hoz hasonló kürtőkön keresztül mostanáig annyi lávát termelt, amennyi egy több mint másfél millió kilométer hosszú, kétsávos autóút leburkolására lenne elegendő.

A Pu’u O’o gyakorlatilag úgy jött létre, hogy a kráter mélyén található lávató rövid idő alatt lecsapolódott, és helyette megnyílt ez az új kürtő a keleti oldalon. Jól látható a fekete színű friss láva. 

A Pu’u Ou, hírnevéhez méltó hevességgel, csak 1983-ban kezdte meg működését. Az egyik szemtanú Greg Santos, parkőr volt. Így emlékszik vissza:„Amikor a Pu’u O’o kirobbant a hegy oldalából, szó szerint felrázott minket az éjszaka közepén. Olyan volt a hangja, mintha egy raj Boeing 747-es húzott volna el felettünk. Még 8 kilométeres távolságból is annyira hangos volt, hogy alig értettük egymás szavát. Fülsüketítő volt.”

Vörösen izzó olvadt láva lövellt a levegőbe, 300 méteres, vagy még nagyobb magasságba. De mi a hidraulikája ennek a kitörési rendszernek? Miként növekszik a nyomás, és tevődik át benne új helyre? E kérdésekre csak akkor kaphatunk választ, ha képesek vagyunk bepillantani a vulkán mélységeibe.

Változások a mélyben
Fontos megérteni, hogy mi történik odalenn, mert a vulkán belső folyamatainak ismerete nélkül nem tudhatjuk, hogy mi lesz a következő esemény. Nem tudhatjuk, hogy várható-e újabb összeomlás, hogy van-e formálódóban lávató a mélyben, vagy hogy kell-e számolnunk újabb kürtő megnyílásával.

A Kilauea egy gyönyörű gyilkos. Egyetlen széllöket a vulkán kéndioxidos felhője irányából fulladásos halált okozhat. Egy rossz irányba tett lépés pedig még gyorsabban véget vethet az ember napjának.

Hatalmas repedések vannak a vulkán oldalában, amelyek kifutnak egészen a kráter pereméig. Nagyon instabil ez a rész. A kráter alja 60 méter mélyen van. Ezt a távolságot remélhetőleg át lehet hidalni Lidarral. A lézeres letapogató másodpercenként 2500 impulzussal fogja bombázni a célterületet. 

Körülbelül egy óra múlva megvannak az első eredmények. A letapogatott képpel kapcsolatban a kulcskérdés az, hogy mennyire tér el a korábbiaktól. Egy évvel korábban a Lidar már készített egy képet a kráter aljáról. Eszerint a kráterfenék több mint 24 méterrel lejjebb került. Hova tűnt a hiányzó magma? Mintegy vezényszóra, új kürtők nyíltak meg a hegyoldalban másfél kilométerrel a Pu’u O’o alatt. Több millió liter lávát hoztak a felszínre egyetlen hét alatt. A Kilauea ismét megmutatta, mekkora erő lakik benne. 

A szabadjára engedett láva átalakítja a felszínt. A kúptól az óceánig vezető útja során mindent letarol és átalakít, ami az útjába kerül – nyomában pusztulás és újjászületés jár. 

A vulkán a szürreális, holdbéli tájak szobrászmestere. Hatalmas, a tüzes folyam által lehurcolt sziklatömbök magasodnak a kopár sík felett. A zöldebb múlt nyomai azonban máig itt várják az idő múlását: kőből kiöntött fatörzs-lenyomatok. Egy buja erdő utolsó maradványai. Amikor a láva körülvesz egy fát, az elég – de addigra a láva kihűl és öntőformát képez körülötte. 


Oázisok az izzó folyamban
A lávafolyam véletlen irányváltásai nyomán életükhöz dacosan ragaszkodó oázisok maradhatnak fenn a pusztulás közepén. Kipukáknak nevezik ezeket a zöldellő foltokat. A környező pusztaságoknál olykor évszázadokkal idősebb kipukák igazi ökológiai időkapszulák. Az itt élő fajok a teljes elszigeteltség hatására akár genetikai módosulásokon is átmehetnek. Ezek az enklávék afféle haladékként szolgálnak. A legtöbb kipuka azonban idővel megadja magát a sorsának. 

Azokra a kipukákra, amelyek túlélik a tüzes poklot, újabb megpróbáltatás vár. A darazsak igazi betolakodók, s immár harminc éve fosztogatják a kipukák biológiai kincsesládáját. A darazsat véletlenül hurcolták be Hawaiira. Egy ember által okozott katasztrófát csak az ember állíthat meg. 

David Foote és Erin Wilson biológusok harcba indulnak a sérülékeny élőhelyek megmentéséért. „Minket leginkább a darazsaknak a helyi rovarfaunára gyakorolt hatása foglalkoztat. Brutálisan agresszívek. Egymás között rendkívül együttműködők.”

Zsákmányukkal szemben a darazsak kíméletlenül ellenségesek. A kipukák rovarpopulációi egyre jobban megtizedelődnek. Csakúgy, mint a velük táplálkozó erdei madarak; és mint az általuk megporzott növények. A darazsak megszállják a lombkoronát, és úgy viselkednek, mint a porszívók. Megtisztítják a lombkoronát a rovaroktól, elhurcolva őket a kaptáraikba. Eredeti élőhelyükön, az USA északnyugati részén, a darazsak csak egyetlen évadot élnek meg, így ott a fészkük ritkán nő meg egy kosárlabdánál nagyobbra. Hawaii enyhébb klímáján azonban áttelelnek, és kolóniáik a megszokottnál tízszer nagyobbra is nőhetnek. 

A felszín alatt közvetlenül egy lávafolyam található, amely a 10 kilométerrel feljebb működő kürtőből ered. Lehömpölyög a hegyoldalon, áthalad a parti lávaalagút-rendszeren, s végül beleömlik az óceánba.

 Láthatatlan láva

Amint a láva lefelé kanyarog a vulkán lejtőjén, a felszíne lehűl, kéreg képződik, ami szilárd tetővé alakul. Az ily módon létrejött zárt alagút csapdába ejti a benne folyó láva hőjét, ami így forró és viszkózus marad, s eljut egészen a tengerig. 

De miként azonosítsuk be egy láthatatlan folyam futását? A megoldás egy szupermodern varázspálca. A ’nagyon alacsony frekvencia’ kifejezés angol rövidítése nyomán VLF-nek keresztelt eszköz a láva elektromágneses hullámait detektálja. 

Előfordul, hogy a folyam, egy-egy intenzívebb lávaöntő periódus eredményeként, felszakítja az alagút tetejét. A láva ilyenkor a felszínre tör, ami veszélyes lehet. Ha tehát az ember tudja, hogy hol fut a csatorna, azt is tudja, hogy hol kell esetleges feltörésektől tartani.

A felszakadások úgy jönnek létre, hogy a lávavalagút teteje bizonyos helyeken összeroskad, láthatóvá téve az alant hömpölygő tüzes patakot. A kutatók általában ezeken a helyeken végzik el a lávafolyammal kapcsolatos méréseiket.

A hőkamerán át világosan kirajzolódik az alagút – egy magas hőmérsékletű vonal a felszínen. Amikor a csúcs aktív, a hegylábi lávafolyamok is azok. Az utóbbi időben a lávaöntő periódusok gyakoribbá, heti rendszerességűvé váltak. Az elmúlt négy évben a tűzhányón áthaladó magma mennyisége megkétszereződött. A Kilauea jelenleg nagyon látványos és egyedülálló dolgokat produkál, főképpen a csúcsánál. 


A leghosszabb és legmélyebb lávabarlang
Folyamatos változások történnek. Elég a lávafolyam egy apró irányváltása, és a veszélyes lávacsatorna egyik napról a másikra üres, kihűlt barlanggá válik. A Kazumura az eddig felfedezett leghosszabb és legmélyebb lávabarlang a Földön. 

A barlang előcsarnokának tetőzetét fák gyökerei hálózzák be – látványosan emlékeztetve rá, hogy miként sarjad új élet a vulkán pusztítása nyomában. Az út innen egy boltozatos, 24 méter magas terembe vezet – egy katedrális, bordázott padlózattal és ágas bogas útvesztőkkel. A Kazumura mélységeiben a viharos múlt furcsa, sötét szépség képében születik újjá. 

Lávacseppkövek akkor jönnek létre, amikor a láva szintje annyira megemelkedik az alagútban, hogy anyaga a plafont is bevonja. Amikor a folyam leapad kissé, a plafonon cseppek maradnak vissza, majd amikor ismét megnő a lávaszint, a régi cseppekre újabbak települnek, meghosszabbítva azokat. Nagyjából ahhoz hasonlítható a folyamat, mint amikor az ember gyertyát mártogat viaszba – folyamatosan rakódnak, rakódnak egymásra a rétegek. 

A barlangot troglobiták – barlanglakó rovarok is birtokba vették. Az élőhelyükül szolgáló alagút alig 350 éves lehet, de némelyikük e rövid idő alatt is egyedülálló élőlénnyé fejlődött. Az olyan élőlények, mint a vízenjáró poloskák, kiválóan tájékozódnak a sötétben. Egypár csáp segítségével a szagokat, a hangokat és a nedvességet is érzékelni tudják. Táplálékukat a barlang talaján cserkészik be.

A barlangi tücsök az ide tévedő és itt elpusztuló szerencsétlen állatok tetemét fogyasztja előszeretettel. A tücsök a legsötétebb zugokat lakja. Elcsökevényesedett szemeinek nem venné hasznát a rá odafentről leselkedő veszély érzékelésében. A barlangi farkaspók felettébb gazdag étlapról válogathat a lávabarlangokban. Ő a vulkáni világ csúcsragadozója.


A Kilauea „éneke”
A vulkanológusok évtizedeken át azt gondolták, hogy a Kilauea mélyen alszik. Azután a 2000-es évek elején felállítottak néhány műszert, és hangokat hallottak a gyomrából. 

A geofizikus Milton Garces a vulkán belső énekét igyekszik meghallgatni. Ehhez először be kell fognia a hangját. Mikrofonokat helyez el a Kilauea aktív kürtői közelében. A mélyből egy kórus hangja szűrődik fel. A hangok felerősítése érdekében Garces egy különleges berendezést is bevet: a világ egyik legjobb mikrofonját. Ennek egy még ennél is érzékenyebb változatát a titkos atomrobbantások figyelésére is használják. 

A föld alatti robbantásokhoz hasonlóan a vulkáni működés is nyomáshullámokat indít útjukra a tömör kőzeteken át. Ezek frekvenciája azonban rendkívül alacsony, mindössze fél Hz – egy százada annak, amit az emberi fül észlelni képes. Ahhoz, hogy hallhatóvá tegyük, infrahangos technológiára van szükség. 

A Kilauea folyamatosan énekel. Valahányszor bekövetkezik egy repedés menti kitörés, egy tengerparti robbanás, egy gázszökési esemény, más és más hang ad hírt róluk.

Hangstúdiójában Milton új értelmet ad a rockzene fogalmának. Hogy hallhatóvá tegye a vulkán énekét, kétszázszorosára gyorsítja azt – a képi megjelenítés pedig megkönnyíti számára a hangok egyes eseményekhez kötését. 

A Kilauea vulkánt föld alatti rendszerek bonyolult hálózata táplálja. Milton megpróbálja elkülöníteni őket. Nemrégiben különleges alkalma nyílott erre. A vulkán Pu’u O’o nevű kürtőjétől mintegy 20 kilométerre nyugatra található a Halemaumau nevű csúcskráter. A kitörési központ közel egy évszázados nyugalom után 2008 elején az ébredés jeleit kezdte mutatni. Hatalmas felhő örvénylett alá a lejtőn, az egész szigetet riadókészültségbe helyezve, majd egy heves robbanás 30 méteres sebet ütött a felszínen. Hamu és hatalmas, három tonnát is elérő kőtömbök lövelltek a kráterből 60 méteres magasságba.

A kutatók nagy bátorságról tanúságot téve a helyszínre siettek, és mintákat vettek a friss lávából, hogy azok kielemzésével megállapítsák, hogy ez a kürtő, ez a kitörés, milyen kapcsolatban áll a Pu’u O’o kürtővel. 

Milton azonban más módszert követett. A mikrofonjai a helyszínen voltak. A Pu’u O’o, a főkráter alacsony frekvenciájú hangjába egy magas frekvenciájú jel robbant be: egy kürtő hangja, amely éppen működésbe lépett a vulkáni rendszer magmaáramlásában beállt valamilyen változás miatt. A kürtő nagy robajjal egyszer csak megnyílt, és ettől kezdve folyamatosan sugározza a hangjait. 

„Amikor először hallottuk ezt a hangot, olyan izgalmat éreztünk, mint amikor valami újdonsággal találkozik az ember. Olyan dolog történt, amire már közel száz éve nem volt példa” – emlékszik vissza a szakember. – „ A Halemaumau hangja gyönyörű, tonális szerkezet és harmónia tekintetében egyaránt. Szinte olyan, mintha egy hangszer volna. A Halemaumau egy született énekes tehetség.”

Milton a hegy hangját Pele énekének hívja: „Ennek a dalnak nincsen eleje és vége. Ez a dal a változás és az átalakulás vég nélküli meséje. A hegy egy történetet mesél el saját magáról, az átalakulásairól, a belső lüktetéséről. És mi nem tudjuk, hogy mi lesz a következő epizód.”

Találkozás a tengerrel
Éjszaka még élőbbnek tűnik a hegy. A nappal gyászos szürke és fekete árnyalatait messzire űzte az éjszaka. A kanyargó artériákon át csak úgy lüktet a vulkán életéről tanúskodó vérárama. A láva messzire jutott viharos felszínre törése helyétől, a lejtőn végigkanyarogva immár a hegy lábánál jár. Semmi sem tudta megállítani – kivéve egyetlen erőt, amelyben emberére talált: a tenger.

Amikor víz és láva kerül egy időben az alagútba, a képződő gőz hatására fokozatosan nőni kezd a nyomás – majd az alagút felrobban. A Kilauea partvidéke ma háborús övezet. 

A lávaalagút kiváló hőszigetelő, ezért a benne haladó láva alig vesztett hőmérsékletéből, mióta útjára indult a kúp tetejéről. Az 1100 fokos olvadt kőzet és a 26 fokos víz most összetalálkoznak, halálos elegyet alkotva. A felfelé áramló gőz kisebb tornádókhoz hasonló víztölcséreket is létrehoz, melyek magassága a 60 métert is elérheti.

A tengert elérve a lávaárak saját kihűlő anyagukból roskatag, alátámasztás nélküli padokat hoznak létre, amelyek végül összeomlanak. Ha az embert elkapja egy ilyen lávakőzet-omlás, akkor az végzetes lehet. 

Egy egykor élettől nyüzsgő korallzátonyt beborított a láva, s most halottan hever. A zátonyok idővel ismét kivirágzanak – tündöklően sokszínű tengeri életet vonzva magukhoz.