Guatemalában, a vulkanikus eredetű Atitlán-tó mélyén könnyűbúvárok kutatnak a maják elsüllyedt szent szigete után.

Roberto Samayoa helyi üzletember és búvár, akinek gyerekkorában nagyanyja sokat mesélt egy elsüllyedt szentélyről, sok éven át kutatott a tóban. Többször talált ősi, a maja preklasszikus korból származó cserépedényeket, 1996-ban pedig sikerült felfedeznie épületmaradványokat és óriási áldozati köveket is.

Az üzletember önmaga tiszteletére Samabajnak keresztelte el a helyszínt. Sokáig senki sem hitt a férfinak, s csupán tavaly kezdtek el lemerülni professzionális búvárok, akik szonárral (visszhangradarral) feltérképezték a mintegy 400 négyzetméteres területet.

Az Atitlán-tavat működö tűzhányók veszik körbe

A kutatók szerint a 15 méter mélységben nyugvó helyszín hajdanán egy sziget volt, amíg egy vulkánkitörés vagy földcsuszamlás következtében a tó vízszintje meg nem emelkedett; ekkor a területet elöntötte a víz.

Feltételezések szerint ez az esemény Kr.u. 250 táján, a maja civilizáció virágkorában következhetett be. Abból ítélve, hogy a kerámiaedények épségben fennmaradtak, arra lehet következtetni, hogy az emberek sietve elhagyták a területet.