A furcsa, horizontális helyzetű, ősi vulkánt Olaszországban, az Alpok déli vonulatainál találták meg. 


Az egyedülálló természeti jelenséget Olaszország északnyugati részén, Piemonte tartományban, a Milánótól nyugatra fekvő Valsesiában fedezte föl Silvano Sinigoi, a trieszti egyetem kőzettani professzora, és James Quick, a dallasi egyetem munkatársa. 

A területen húsz éve folynak a kutatások, a két geológus a területet fölépítő kőzetek vizsgálata közben fedezte fel a mintegy 288 millió éve, azaz a földtörténeti óidő (paleozoikum) perm időszakában működő tűzhányó maradványait. A felfedezés megerősítése hónapokat vett igénybe, a begyűjtött kőzetmintákat az amerikai Stanford Egyetemen és az ausztráliai Camberrai Egyetemen analizálták.

Az ősi vulkán maradványaira a piemonti hegyek között; az alpi kőzetrétegekben bukkantak rá

A kutatók a minták cirkónium kristályaiban lévő urániumot vizsgálták. Az elemzések kimutatták, hogy a vulkánból vett minták mind egyidősek. A kutatók szerint a 288 millió éves tűzhányó mintegy 300–500 köbkilométernyi anyagot lövellt ki (összehasonlításként a Krakatau 1883-as felrobbanásakor „mindössze” 18 köbkilométernyi anyag repült a levegőbe). A kitörés elsötétítette az eget és elképzelhető, hogy az éghajlatot is megváltoztatta.

A vulkán az alpi kéregmozgások hatására, úgy 50 millió évvel ezelőtt került vízszintes helyzetbe a kőzetlemezek összeütközésekor, amelynek hatására a kőzetrétegek eredeti helyzete jelentős mértékben megváltozott.