A múlt század elején, december 28-án pusztító földrengés döntötte romba a szicíliai Messina városát. A kiváltó okok azóta sem szűntek meg, ugyanakkor máig nincs olyan eszköz, amelyekkel előre tudnánk jelezni a hasonló természeti katasztrófákat.


A szokásosnál is nagyobb izgalommal telt el 1908 karácsonya a sziciliai Messinában. A 158 000 lakosú kikötővárosban nagy eseményre, az Aida előadására készülődtek. A város hoteljei zsúfolásig megteltek a szigetről és a szomszédos Reggio Calabriából érkező vendégekkel. December 28-án hajnali 5 óra 21 perckor egy hatalmas földrengés rázta meg a várost. A Richter-skála szerinti 7,5 –es erősségű földrengés 35 másodpercig tartott és epicentruma 8 km mélyen, a partvidék közelében volt. A rengést követően egy 2,5 méter magas cunami nyomult be közel 100 méter mélyen a szárazföld belsejébe. A szomszédos Reggio Calabriában 4,5 méter magas cunamit észleltek, amely 2 óra múlva elérte Málta szigetét is.


Több mint 100 000-en haltak meg, illetve tűntek el. A várost szinte teljesen lerombolta és számos halálesetet okozott az itáliai szárazföldön is. A legtöbb messinai halálát a gyenge minőségű épületek összeomlása okozta, melyek maguk alá temették az embereket. Messina 91 templomából 87 elpusztult. Megszűnt a gáz-, az ivóvíz- és a szennyvízellátás. 

A helyzetet súlyosbította, hogy az akkori olasz kormány megkésve reagált az eseményekre. A rendkívüli állapotot január 9-én vezették be. Ebben a kritikus helyzetben felbecsülhetetlen volt a külföld segítsége. A körzetben tartózkodó katonai és polgári hajók sérültek ezreit szállították Nápoly és Róma kórházaiba. A földrengést követően Olaszországban szigorították az építési szabályokat. A város újjáépítésénél már ezeket az előírásokat alkalmazták. Mindezek ellenére a túlélők csak lassan tudtak visszatérni új otthonaikba. Öt évvel a földrengést követően még mindig 10 000 ember ideiglenes szálláshelyen lakott.

Mérni, riasztani!
Régi igény, hogy olyan földrengés észlelő és cunami riasztó rendszert építsenek ki, amely lefedi a Földközi-tenger egész medencéjét. Miután itt viszonylag kisebbek a távolságok, mint pédául a Csende-óceánban, a rendszernek csak pár perc áll rendelkezésére, hogy észlelje, beazonosítsa az eseményt, és a riassza lakosságot. 1975 óta működő European-Mediterranean Seismological Center (EMSC) ezt a célt tűzte ki maga elé. 
A szervezethez eddig 46 ország csatlakozott. Ezen belül 1200 mérőállomás, 56 helyi hálózat figyeli a földrengéseket és a lehetséges szökőárakat. Kiemelt figyelmet kap a legaktívabb vulkáni zóna, ezért a Sztromboli-szigetét övező tengerrészt a 2002-es földcsuszamlást követően külön megfigyelőrendszer ellenőrzi.

Növekvő népesség, növekvő kockázat
3600 évvel ezelőtt a Földközi-tenger keleti medencéjében lévő Théra-szigetén található Szantorin vulkán hatalmas kitörése okozott katasztrófát. Egyes kutatók szerint a földrengés és az azt követő szökőár közel 100 000 ember halálát okozta, és jelentősen hozzájárult a magas fejlettségi fokra eljutó minoszi Kréta civilizációjának hanyatlásához is.

1755. november1-én hatalmas földrengés és pusztító tengerrengés sújtotta a 275 ezer lakosú Lisszabont, amely ekkor Európa negyedik legnagyobb városának számított. A kataklizma 60 000 ember halálát okozta, és a portugál főváros jelentős részét a földdel tette egyenlővé. 
Szicilia lakossága 1908-ban 3,8 millió fő volt, amely azóta 700 000 lakossal gyarapodott. Ráadásul jelenleg a Földközi-tenger partvidékén több tucat nagyvárosban több tízmillió ember él. Számukra a földrengés és az általa okozott cunami napjainkban is ugyanolyan veszélyforrást jelent, mint 3600 évvel ezelőtt. 

Mocorgó kőzetlemezek
Szicília lakói számára a földrengés visszatérő, ismerős jelenség. A sziget már ezt megelőzően 1783-ban is elszenvedett egy borzalmas földrengést, amelyben a becslések szerint 30 000 ember halt meg. A 18. századi rengés alaposan átalakította a Messinai-szoros környezetében a tengerfenék topográfiáját is. Ekkortól vált nagy hajók számára is hajózhatóvá a szoros. Ugyanakkor továbbra is számolni kell veszélyes örvényekkel, melyek pl. 1824-ben egy 74 ágyús sorhajót is megpörgettek. 
1908-ig további 20 nagy földrengést regisztráltak. Szerencsére ezek közül egy sem követelt nagyszámú halálos áldozatot. 

A földrengések kiváltó oka az, hogy dél felől, a Jón-tenger irányából egy alábukó óceáni lemezt tol maga előtt az Afrikai-kőzetlemez. Ennek hatására először felgyűrte a Calabriai-hegység, illetve annak szicíliai folytatásában, a Peloritana-hegység láncait, majd kissé északabbra létrehozta a Lipari-szigetek vulkánjait. Egyes lemeztektonikai modellek szerint a szigetsor alatt a földrengések fészke már igen mélyen, több mint 500 km-rel a felszín alatt helyezkedik el. Más elképzelések szerint az alábukás mintegy egymillió évvel ezelőtt leállt, és azóta inkább a már korábban megkezdődött tágulásos tektonika jellemzi a Tirrén-tenger délkeleti medencéjét, amely nagy árkos süllyedékek, hasadékok kialakulását eredményezte.