Az indonéz kormány múzeumot állít a 2004 decemberi szökőár áldozatainak emlékére Banda Aceh-ben, a leginkább katasztrófa súlytotta terület központjában. 

A múzeum épülete a helyi építkezési szokásoknak megfelelően cölöpökön fog állni,de messze a parttól egy dombtetőn, ahol a cunami napján számos helybéli keresett menedéket.

A múzeumban bemutatják a környék szökőár előtti és utáni állapotát, valamint a látogatók tudományos magyarázatot kaphatnak a jelenség hátteréről.

 

2004 december 26-án, helyi idő szerint 0 óra 58 perckor Szumátra szigetétől (Banda Aceh-től) 200 kilométerre délkeletre 9-es erősségű földrengés rázta meg a tengert. A földrengés következtében megindult pusztító árhullám áthaladt az Indiai-óceánon, 11 országban összesen 283 ezer áldozatot követelt, a legtöbbet Indonéziában, Thaiföldön, Indiában és Srí Lankán.

 

Ez a cunami az emberiség történetének egyik legpusztítóbb természeti katasztrófája volt. Az árhullám főként a sűrűn lakott, alacsonyan fekvő tengerparti területeket érintette. Az egészben az a szörnyű, hogy műholdas és egyéb megfigyelő rendszerek birtokában a világ másik felén néhány perccel a földrengés után már tudták, hogy mekkora katasztrófa fenyeget.

 

A helyiek azonban a megfelelő riasztó rendszer hiánya miatt nem értesültek időben az őket fenyegető veszélyről, és ez közel 300 ezer ember életébe került.