Két fő lavinatípust lehet meghatározni.

A porhólavina kialakulása
A frissen hullott hó a hóhatár felett fagypont alatti hőmérsékleten hosszú ideig megtartja laza szerkezetét. Az újabb és újabb havazások hatására a hóréteg megvastagodik. A vastagságtól (nagyobb súly), a lejtő meredekségétől, illetve a szél lesöprő hatásától függően a hótakaró megcsúszhat és további hórétegeket magával sodorva lezúdulhat a hegyoldalon. Ezt a jelenséget nevezzük porhólavinának.

A fenéklavina kialakulása
A porhólavinánál veszedelmesebb a fenéklavina. Kialakulása olvadásos időszakban jellemző. A megolvadt hóréteg olvadékvízzel átitatódva sűrűvé és nehézzé válik. Ha ez a sűrű, kásás hóréteg megcsúszik, újabb hórétegeket magával ragadva, a súlyát rendkívüli mértékben megnövelve egyre gyorsuló mozgással zúdul le. A fenéklavina hatalmas súlyánál fogva letarolhatja az útjába kerülő fákat, kőtörmeléket, sziklákat ránthat magával. Lakott területre zúdulva hatalmas károkat okozhat. Egy ilyen több százezer köbméter havat tartalmazó lavina nyomában járó nagy légnyomás is romboló hatású.
A magashegységekben a tavaszi olvadásos időszakban szabályszerű jelenség. Azok a helyek, ahol minden évben közel azonos időszakban képződik lavina, külön tulajdonnevet kapnak.